A 8.a osztály történelmi honlapja
Magyarországon a téeszesítést a Rákosi-korszakban vezették be először szovjet mintára. Mivel a parasztok ragaszkodtak földjeikhez, és a termelőszövetkezetek alakításával a tagokat megfosztották magántulajdonuktól, a téeszesítés ellenállásba ütközött. Így erőszakosan kényszerítették a parasztokat TSZ-ekbe. Ez a termelés visszaesését eredményezte, mert a parasztok nem voltak motiválva, nem volt belőle hasznuk.
A mezőgazdaság kollektivizálását 1949-ben felgyorsították. Az 1945-ben kiosztott földek tulajdonosait erőszakkal kényszerítették a termelőszövetkezetekbe. A korábbi nagygazdák nevét kuláklistákon rögzítették, földjeiket elvették és kitelepítették őket. Pártutasításra klímaidegen növényeket, citromot, narancsot, gumipitypangot, gyapotot és rizst kezdtek termelni Magyarországon.
A beszolgáltatás mindenki számára kötelező volt. Még a padlást is lesöpörték. Disznót csak engedéllyel lehetett ölni, a levágott állat jelentős részét be kellett szolgáltatni. Aki engedély nélkül vágott, az az ÁVH kezébe kerülhetett.
Hévízgyörkön a termelőszövetkezeti csoport 1950. december 28-án alakult meg.
"A lakosság emlékezése szerint a Dózsa tszcs 1950-ben alakult meg [...] A statisztikai lapon szereplő tszcs neve Sztahanov és a III. típusba tartozott."
(Dr. Dombóvári Antal: Hévízgyörk története)
A beszolgáltatás, begyűjtés nagy ellenszevett váltott ki a hévízgyörkiek körében. A legtöbben megpróbálták kijátszani, volt aki baltával kergette el a begyűjtőt.
"1951. március 9-én a tervezett morzsolt kukorica 210 mázsa, ténylegesen begyűjtve 2,39 mázsa. Napraforgóból 55 mázsa helyett csak 0,32 mázsa jött össze, végül a 20 mázsa zab teljesen hiányzik még."
(Dr. Dombóvári Antal: Hévízgyörk története)
A község vezetőinek legfőbb feladata a beszolgáltatás végrehajtása lett. Emellet a lakosság problémáira már nem jutott idejük, a lakók problémái megoldatlanul maradtak.
